Kosztolányi Dezső: Április bolondja

Vörös foltok ugrottak az arcfotón

vörös foltok ugrottak az arcfotón vörös foltok a horzsolások után, mint kezelni

Tegzed arany nyila és az Aegis. Természetesen ingerelt kíváncsivá. Azóta tapasztalhattam a Bakony belsejét, de nem ott, hanem Bulgáriában, a Rodope hegységben, Orpheusz földjén találtam azonosságot Berzsenyi képzeletével, közel Görögországhoz, az Olümposz hegyéhez.

Ott istenek lakhatnak, a Bakonyban betyárok, makkoltató kanászok, szénégetők, svábok, szerzetesek. De milyen szép lehetett álmodozni, milyen fantasztikus makacsság pannon Horatiusként verselni! A kemenesaljai falunevek énnekem régóta ismerősek, de miként leírtam már, eddig csak néhányuk utcáját jártam. Akár gyerekkoromban, szülőházamból indultam feléjük, hadd kezdjem most is falu végi házunkhoz visszakanyarodva. Ablakaink a Kemenesaljára néztek.

Előttünk a mező, szemben, északnyugaton a Ság hegy, a mi vihart hozó hegyünk, délebbre a Kissomlyó emelkedése, hátul a kőszegi hegyek meg az Alpok s az a varázslatos Fehér-hegy, melyet tiszta időben láthatunk néha a vihar után.

Nálunk Fehér-hegynek nevezte a nép — mert titkosan csodálta nyári hószikrázását. A mi Somlónk hátunk mögül büszkélkedett kisebb társai felé.

Udvarunkról csak akkor lehetett látni, amikor már ellomboztak a diófák. Nyugatnak a tiszta tér alján mindenféle vetések. Ha a Tomor Feri bácsi kukoricát növelt parcelláján, a Ságnak csak az északi fele maradt a mienk ablakunkból. Időt jelző hegy — mondtam már. Ha jött a vihar, a mezőn mindig arra néztünk.

Cellbe ban jutottam először, a búcsúba utaztam vonaton nővéreimmel, csak a nagy kavargásra emlékszem, meg gimnáziumalapító rokonunk, Vas Kari bátyám feleségének sárga süteményére.

Lightroom tippek (#57.) - Vörös bőrfoltok elleni ecsetelés (#tutorial)

Harminchét évesen vörös foltok ugrottak az arcfotón a Ságon, a Kissomlyón negyvenévesen. Csak most fedezem föl ezt a tájat. Bezzeg apáink! Engem mindig keletre vitt a vonat, Devecser—Ajka—Veszprém—Budapest felé.

vörös foltok ugrottak az arcfotón vörös foltok az arcon a hőmérséklet után

Elődeink napi járásra mozdultak ki hazulról vásárba, piacra, malomba, búcsúba, leánykérőbe, lakodalomba. Mozgáskörüknek húsz-huszonöt kilométeres sugara volt.

vörös foltok ugrottak az arcfotón vörös foltok a testen, a bőr lehámlik

Nem voltak vonat- és autóbuszvonalaik, menetrend. Az egynapi az a természetes járás volt, amit maguk teremtettek, és szabadon mozogtak benne. Mi, közeli Veszprém megyeiek disznópiacra a vasi Jánosházára jártunk, mert az volt a legjobb, apám híres költőnk, Weöres Sándor apjától vett pulykatojást Csöngén.

Boccaccio 1348-ban

Beleesett járásába, mint a dömölki malom, ahol a legjobb lánglisztet őrölték. Cell felé búcsúsok processzióztak.

vörös foltok ugrottak az arcfotón kvarc pikkelysömörhöz

Nevetve írom le most apám jánosházi leánykérését; a barátjának mentek leánykérőbe szánnal, de mire visszaindultak volna, a hó elolvadt. Képzelhető, micsoda másnapos kínlódás lehetett szán mellett gyalogolni, s emelgetni, hogy a talpa el ne vásson.

BARANYI FERENC

Akkor a Marcal sem választotta el a népeket annyira, mint most. Legendáit egyformán tudták. Kiskamondi Németh Jóska nemzeti és vándortanyai költő járása egészen Sopronig tartott.

Hátán vörös foltok ugrottak az arcfotón, bunkósbotja fejéig ért, rajta nemzeti szalag, úgy vándorolt, s élte a maga nem körzetesített világát, gondolván: a madarakat sem igazoltatják a határon, bár a futó nyulakat könnyebb lenne.

Ezek a kemenesaljai mesefalvak már csak arra vártak bennem, hogy bemutatkozzanak. Úgy tudtam, a celldömölki járáshoz tartoznak. Az apátság régi épületében, melyet Járási Hivatalnak hittem, D. Furcsa ez énnekem, nem is értem, minek egy tájegységet megbolygatni. Megszűnt a bíróság s minden járási rangú intézmény.

A hivatalnokok járhatnak naponta Sárvárra, Szombathelyre, vagy elköltözhetnek.

Amit területrendezésnek hívnak, sokszor a helységek megtervezett sorvasztása. De a Ság hegy marad!

Öröm, mert látjuk belőle, hogy számotokra is öröm az írás, hogy nektek is fontos, hogy megméressétek magatokat. Az idei pályázat sok dologról hozott hírt: hogy szerettek olvasni — mert érezzük olvasmányaitok hatását az írásokon; hogy megszépíti életeteket, ha alkotni tudtok — mert a meseírás is alkotás; hogy nagyon sokféle élmény ér benneteket — mert nagyon sokfélék az írások. A hagyományos mese királyfi, szegény ember, aranyalma, hétfejű sárkány, különféle varázslatok nyomai éppúgy fellelhetőek bennük, mint az állatok szeretete — az élő állatok és a kis plüss kabalaállatok egyaránt; a sci-fi elemek kedvelése; kalandozások a való és a mesevilágban — olykor az álom világában; barátságok, összeveszések és kibékülések, életetek a családban, és — ezt mindig fájdalommal olvassuk mi is — a csonka családokban. Nem hiányoztak a nem is mese, hanem vallomás vagy naplószerű beszámolók egy-egy hozzátartozó betegségéről, tragikusabb esetben haláláról.

Fölül a bazalt, lejjebb a bokros erdőperem, szőlők, pincék és kiforrott újbor. Alvóhelyet a vasutasok sokemeletes szállójában kaptam.

Forgácsok a földön

Ekkor tudtam meg: Celldömölkön nincsen nyilvános szálló, mint a Griff volt valamikor. Az álló hamutartók, ezek a hosszú lábra illesztett, fordított koronák sorban az ajtók előtt.

Azonnal megsértettem a házirendet, mert egyet a szobámba vittem. Cigarettáztam, elaludtam, és másnap korán fölébredtem. Korán ébredek idegen ágyban.

A kertre nyíló nagy szoba, rostély nélkül, otthon készített bútorokkal.

De még előbb a vasutasok és a munkába járók. Mikor a folyosó végébe dolgomat végezni mentem, a lábas hamutartók mellett már nem állt senki.