Vörös foltok jelennek meg a kezeken és lehámoznak

Karácsony: A családok támogatása nem lehet pártpolitikai kérdés Nappal majd a rácsos ablakon keresztül bámulhat a havazásba a lány, bámulni mindenképp szabad neki, ő meg, Franci, grátisz itatja és eteti, normális üzemmód. Ha egyszer majd ráun, elengedi innen ezt a lányt, ebben is biztos volt. De Biankára hogyan is unhatna rá? A villa éppen fölújítás alatt állt, amikor csődbe ment a tulajdonosa. De az alagsor így is elkészült, kutyafuttában: borospincének rendezték be, tégláig leverve a vakolatot.

Az ajtófélfákat levakarták; sőt antikolták volna az egészet, ha minden terv szerint halad. Félúton akadtak el, tőkehiány miatt.

Ebbe a pincébe volt most bezárva a lány. A berendezés összesen egy nyúzott matracból meg egy barna kockás takaróból áll, regisztrálta magában. Az a fő gond, hogy nincs az alagsorban fűtés, hogyan is lenne? Viszont hideg van, kurva nagy hideg, ami első blikkre a totális kiszolgáltatottságnál is rosszabb. Bianka az elrablója arcát figyelte.

Egész csinos volt ez a Franci. Úgy harmincötre becsülte. Az első ráncokat, a kezdődő táskákat nézte a férfi szeme alatt.

Száznyolcvan centi magas, vízilabdás alkat. Hosszú lábát lefelé szűkülő piros nadrágba bújtatta. A piros nadrágot a férfiakon, vagyis a piros mullein pikkelysömör kezelése férfiakat Füstölgő tűzhányó a címerpajzson, ám kivehetetlen, Török gyógyszerek pikkelysömörhöz két búzakalász vagy két babérág között.

Bianka úgy tudta, különben sincs Izlandon hadsereg, mert üres kézzel szembenézni a cakkos peremű ország védhetetlenségével a lehető legrealistább egyben a lehető legköltségkímélőbb megoldás.

A férfi arca sima volt, kifejezése magabiztosnak szánva, de a felszín alatt Bianka zavart érzett. Szőke haját vörös foltok jelennek meg a kezeken és lehámoznak kötötte Franci. Na ez a harmadik öngól, ez már különösen zavaró volt. A szája kirúzsozva, vagy csak a lány képzelődik?! Kaland volna?

Van Biankában némi érdeklődés a szokatlanság iránt.

A vörös királyné by Hódossy Ildikó - Issuu

Ha megússza, jó. Franci hátat fordított a lánynak. A merevedéstől legalább egy félórája alig tudott lépni, és ilyen állapotban még félóra is legalábbis kellemetlen. Nagyon könnyű volna lecsapolnia a feszültségét!

Milyen lenne most beléharapni Bianka ropogós húsába? Vagy csak simán végigtapogatni?

Milyen lesz majd lehámozni róla az összes ruhát? Nem tudta karácsonyra hazavinni, de most aztán Talán csak újévre engedi haza, de előbb kiélvezi, amit csak lehet, biztatgatta, acélozta magát Franci.

De nem. Még nem. Tudta, hogy egyvalamit biztos el fog felejteni. Hiszen mindig elfelejt egyvalamit. El kéne szánnia magát, hogy elinduljon a gyógyszertárba. Sokáig vacakolt a kacatjaival, bankkártyát keresett. Amikor megcsörrent a kulcscsomó, Bianka már vacogott a páni félelemtől. Engedj ki a levegőre. Inni szeretnék. Egy korty vizet. Szinte lakatlan a környék.

Tessék, igyál — nyújtott egy palackot Franci.

A KŐSZIVŰ EMBER FIAI

Látod, hozzád se nyúlok. Csak gyönyörködöm. És miért kell ezt csinálni velem? A búcsúmeglepetés az volt, hogy a férfi zsineggel mégis összekötözte Bianka kezét, szájára hosszában és keresztben, mint a nagy H betű szárai, szigetelőszalagot ragasztott ezek szerint mégis tartott az elképzelhető fültanúktól. Távozáskor lekattintotta a kinti villanyt, és csupán az az vörös foltok jelennek meg a kezeken és lehámoznak benti körte maradt égve.

Közveszélyes őrült? Az hát. Komplett elmebeteg.

Az ablakon beszivárgott egy utcalámpa narancssárgája. Talányos, de inkább baljós félsötét. Bianka magára maradt. Ez kész, állapította meg remegve.

Most vagy soha. Hasznosan kell tölteni ezt a kis időt.

Icelandic army

Ő, aki eleve allergiás a hidegre, most itt hever egy szál kabátban. A prémgallérja eltűnt a kavarodáskor, szerencsére a kasmírsálja megvolt. Ennek ellenére folyamatosan hűlt a teste. A remegés megszűnt, bágyadtságot és álmosságot érzett. Érzékcsalódásai is voltak: kerti parti képe lebegett előtte, füstölgő steaksütővel, telepakolt tálakkal.

Kitapintott egy csövet a falon, ahhoz húzódott, s úgy képzelte, meleg víz áramlik benne. Mintha ereiben lelassult volna a vér. Légzése ritkult és felületessé vált. Később összevissza kalapált a szíve; majd egyik oldaláról a másikra fordulva elvesztette az eszméletét. Ha most látta volna valaki, azt mondta volna: halott.

Arra ébredt, hogy a sarokban kuporog, még mindig a falon futó vezeték tövében, és mindjárt valóban oda is fagy hozzá: mintha szadista bilincs rögzítené a falhoz. Bilincs ugyan nem volt a kezén, volt viszont zsineg. Eszébe jutott, hogy a nagyvonalú filmekben a hős vesz ilyenkor egy mély levegőt, és dolgozni kezd előbb a bilincsén, aztán az ajtó a cél. Pirosra dörzsöli a csuklóját, majd győzelemittasan kinyújtóztatja a karjait. Eddig stimmelt, a zsineg megoldva — egy falból kiálló, rozsdás konzolon húzkodta vagy öt percig —, majd letépte szájáról a szigetelőszalagot.

Sikított egyet, hangját visszaverte a boltív. Általában enyhe arcpírral szokott nála járni a hideg, most viszont csalánkiütés-szerű foltokat vett észre magán, de mindenhol. Égett és viszketett a bőre, látta, pirosak az ujjvégei. Érezte vagy csak gyanította?

Ez a perverz idióta lelépett, és senki, de senki nem hallotta meg a kiáltozását. Biankának legjobban a keze fázott, valósággal égette a fájdalom.

Azzal próbálkozott, hogy a hónaljába dugja az ujját.

Már látta magát, ahogy odafagy a bőre a csőhöz. Úgy képzelte, először a nagylábujja esik majd áldozatul, és — minek finomkodni?

Fehér rozsda

Jesszus, kijutni! Az ellenfél ez esetben egy ideiglenes pozdorjaajtó; de akit mögé zártak, egy mindössze tizenkét éves lány. Bianka nagy nehezen fölállt, megvizsgálta a zárat. Az ajtó eléggé lötyögött.

Biztos valami nevetséges lakat Találni egy fémrudat, fölemelni máris egy gyors győzelem De nem, sajna, stabil. Elképesztő, mennyire biztos volt a dolgában ez a fickó, aki bezárta ide.