Vörös folt a béka bőrén, A bőr elszíneződése nem maga betegség, csak tünet
Tartalom
Az alábbiakban bemutatásra kerülő két renden kívül a kétéltűek közé tartozik a lábatlan kétéltűek Gymnophiona rendje is, amelyek képviselői a trópusi területeken élnek. Farkos kétéltűek Caudata Az ide tartozó gőték és szalamandrák a kétéltűek legkevésbé specializálódott csoportját alkotják. Földünk északi féltekéjén a mérsékelt égöv alatt, valamint a trópusi területeken élnek. A mintegy faj többsége Észak-Amerikában él. A farkos kétéltűekre vonatkozó további jellemzés jórészt a speciális tulajdonságokra tér ki, míg a békákkal megegyezőek a következő alfejezetben találhatók.
Testük megnyúlt, a farkuk általában hosszú. Testhosszúságuk 10—20 centiméter között változik, de néhány vízben élő faj ennél jóval nagyobb is lehet. Elülső és hátulsó végtagjaik többnyire azonos méretűek.
Általános jellemzés
Elülső lábukon általában négy, a hátulsón öt ujj van. A fajok egy részénél a lábak csökevényesek lehetnek. A vízben élő farkos kétéltűeket általában gőtéknek, a szárazföldieket szalamandráknak hívják, de a nevek használata nem következetes. Bőrük hámja többrétegű, és mirigyeket tartalmaz. Egyes fajoknál jól fejlett méreg-mirigyek is előfordulnak. A vízben élő fajok kültakarója számos vonásban inkább a lárvákéhoz hasonló felépítésű. A hám felső, elszarusodott rétegét általában egyben vedlik le.
A gerincoszlopukat alkotó csigolyák többnyire a halakhoz hasonlóan amficöl típusúak, de lehetnek hátul vájtak opisthocoel is.
Navigációs menü
A halaknál meglévő vérív a farkos kétéltűek farokcsigolyáin is megfigyelhető. A csigolyákhoz rövid felső állású bordák kapcsolódnak. Végtagjaik és függesztőöveik felépítése a szárazföldi gerinces állatokra jellemző alaptípusnak megfelelő Szárazföldön a rövid lábak segítségével és a test, valamint a farok oldalirányú kitérésével haladnak.
Vízben, a halakhoz hasonlóan, a törzs és a farok erős oldalirányú mozgatásával úsznak. Ragadozó állatok, elfogyasztanak mindent, ami mozog, de fő táplálékuk a férgek, a rovarok és a csigák. Szájüregükben a nyelvük hátul lenőtt, elöl mozgatható.
Anyagcseréjük intenzitása alacsony.
A varangyok, a zöld levelibéka és a vízi- vagy ugróbékák
Valamennyi farkos kétéltű fejlődésének kezdeti szakaszában kopoltyúval lélegzik. A fajok többségénél ez az átalakulás során felszívódik, helyette részben tüdő látja el a gázcserét. A farkos kétéltűek gégefője a békáéhoz viszonyítva egyszerűbb felépítésű.
A tüdő belső felszíne többnyire sima. A tüdő hidrosztatikai funkciója a legtöbb vízben élő fajnál felülmúlja a légzésben betöltött szerepét. Egyes vízben élő fajoknál, illetve amelyeknél az átalakulás nem volt tökéletes, a kopoltyúk végleges légzőszervek maradhatnak. Szívük pitvarai még nem különültek el tökéletesen. Kiválasztó szervük ősvese típusú. A farkos kétéltűekben a vese jól elkülöníthető egy kraniális részre ahová a herékből kilépő ondóvezetők torkollanakvalamint a hátulsó, kiválasztást végző szakaszra.
Ideg- és hormonrendszerük, érzékszerveik jórészt a békákéhoz hasonlóak.
Hallószervükkel valószínűleg csak az alacsony frekvenciájú rezgéseket érzékelik. A külső fül és a középfül még nem alakult ki, ezért a közeg felől érkező rezgések a koponyacsontok közvetítésével jutnak be a belső fülbe.
A szaporodás terén nem mutatnak olyan nagyfokú változatosságot, mint a békák. A nőstények kloákájukkal veszik fel a hímek által kocsonyás csomóban lerakott ivarsejteket spermatophora.
A fajok egy része ezután a vízbe rakja le megtermékenyített petéit. Egyes fajoknál a nőstény testén belül fejlődnek ki az utódok.
Átalakulásukat metamorphosis a pajzsmirigy szöveti differenciálódást kiváltó tiroxin hormonja szabályozza. A farkos kétéltűek metamorfózisa nem jár olyan nagymértékű átalakulásokkal, mint a békáknál. A peteburkot elhagyó fiatal állat sokkal inkább hasonlít a kifejlettekre. Az átalakulás rövid idő alatt végbemegy.
A legtöbb farkos kétéltű egyedfejlődése során lezajlik az átalakulás.
Keresés űrlap
Vannak azonban fajok, amelyek ivarérettségüket e nélkül is elérik. Ilyenkor számos lárvakori tulajdonságuk, például a kopoltyújuk is megmarad. Ez a jelenség a neotenia. Egyes fajoknál a neotenia genetikailag determinált, az átalakulás nem megy végbe obligát neotenia. Bár tiroxinhormon kimutatható a pajzsmirigyükben, de valószínűleg ezt a szervezetet felépítő sejtek nem képesek felismerni, így nem reagálnak.
Más fajoknál a környezeti feltételek megváltozása esetén a metamorfózis még vörös folt a béka bőrén fakultatív neotenia.
A pajzsmirigy hormontermelő sejtjeinek normális működését gátolja az igen alacsony hőmérséklet is. A farkos kétéltűek egy része egész életében a vörös folt a béka bőrén tartózkodik, de a többiek sem távolodnak el messzire a víztől. Nedves helyeken, kövek alatt, gyökerek között húzódnak meg, és általában sötétedés után járnak táplálék után. Ragadozóik ellen védekeznek is. Bőrük méreganyag-tartalma Imunofan pikkelysömör kezelési rend sok állat számára riasztó hatású.
Veszély esetén sok faj testének hasoldalát mutatja támadója felé. A váratlanul megjelenő élénk szín és a méreganyagok együttes hatása feltételes reflexet alakít ki a ragadozóban, aminek eredményeként a későbbiekben elkerüli az ilyen zsákmányt. Szalamandrafélék Salamandridae Testük megnyúlt, hengeres, a két pár végtag közel egyforma hosszú.
A foltos szalamandra Salamandra slamandra farka hengeres, keresztmetszetben kerekded.
Fejlett fültőmirigyei idegmérgeket termelnek, amelyek a kisebb testű állatokra nézve igen veszélyesek. A nőstény a külső, bojtos kopoltyús lárvákat elevenen hozza világra. Az idősebb példányok testhosszúsága a 20 centimétert is meghaladhatja. Közép-hegységeink nyirkos erdeiben fordul elő A: foltos szalamandra Salamandra salamandraB: közönséges tarajos gőte Triturus cristatus Arnold—Burton nyomán A gőték farka két oldalról lapított.
Fültőmirigyük nincs. Hazánkban sík- és hegyvidéken gyakori vörös folt a béka bőrén pettyes gőte Triturus vulgaris.
Milyen betegségre utalnak a vörös foltok?
Hasoldalán a tarajos gőtékhez viszonyítva kisebb foltok vannak. A nászruhás hím háttaraja 3—4 mm magas, és megszakítás nélkül folytatódik a felső farokvitorlában. Az idősebb állat testhosszúsága elérheti vagy meghaladhatja a 9—10 centimétert is.
Ritkább faj az alpesi gőte Triturus alpestrisamelynek hasoldala narancssárga vagy tűzpiros, foltok nem találhatók rajta. Hazánkban a magasabb hegységekben fordul elő ez a 10—12 centiméteres gőtefaj.
Előfordulása[ szerkesztés ] Közép- és Kelet-Európában gyakori. Nálunk a legkisebb állandó vízállásoktól az egészen nagy folyók holtágaiig bárhol előfordulhat, a folyóvizeket kivéve, mindig csendesebb részeken. Kiváló életteret talált magának az alföldi öntözőcsatornákon. Jól úszik, egész napját is képes a vízben tölteni. Előfordul, hogy hosszabb-rövidebb időre a partra is kijön, de a víztől nem távolodik el messzire.
A tarajos gőték közül korábban hazánk területén egy faj Triturus cristatus volt ismert. Az utóbbi évek vizsgálatai alapján azonban faji státuszt kaptak a korábbi alfajok. A közönséges tarajosgőte Triturus cristatus háttaraja 4—6 mm magas, fogazott szélű, a farokvitorla előtt megszakított Bőre a pettyes gőtéével ellentétben szemölcsös.
A kifejlett állat testhosszúsága 12—18 centiméter is lehet.
Kétéltűek-kecskebéka
Sík és dombvidékeken egyaránt előfordul. További, morfológiai bélyegekben nagyon hasonló fajok az alpesi tarajosgőte Triturus carnifex és a dunai gőte Triturus dobrogicus. Békák Anura Testük zömök, rövid. Az egyedfejlődés kezdetén ebihal állapotban farkuk van, míg kifejlett korban farok nélküliek.
- Vörös és lila foltok a kezeken
- Milyen betegségre utalnak a vörös foltok? - HáziPatika
- Létezik egy zöld hátú változata is, amely a normál színezetű egyedekkel együtt fordul elő.
- Gyepi béka | Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
- Teljes szövegű keresés A varangyok, a zöld levelibéka és a vízi- vagy ugróbékák A hazánkban élő két varangyfaj közül a már említett barna varangy a nagyobb, különösen a nőstények termetesek.
- Vörös foltok a comb belső oldalán a nők kezelésében
A két pár végtag közül a hátulsó pár hosszabb. Testfelépítésük specializált, de igen egységesnek mondható, annak ellenére, hogy változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak. Mintegy fajuk ismert.
Hosszúsága a 10 cm-t is meghaladhatja, sokszor a hímek is igen tekintélyes méretűek. Hátsó lábai az erdei békáénál szemmel láthatóan rövidebbek, térdben előrehajtva a bokaízület szemmagasságig ér. Mellső lábai — különösen a hímeké — rendkívül erőteljesek, a hátsó lábakhoz hasonló vastagságúak.
A további jellemzés elsősorban a békákra vonatkozik, de az előző rendnél említett sajátosságok kivételével a farkos kétéltűekre is érvényes. Poikilotherm állatok, így testhőmérsékletüket elsősorban a környezet szabja meg.
- Hogyan kezelik a pikkelysömör kórházban
- Lábak és karok viszkető vörös foltok
- Pikkelysömör kezelése vitaminokkal
Képesek azonban arra, hogy napközben a túlzott felmelegedés ellen védekezzenek, mivel ilyenkor általában árnyékos, nedves helyeket keresnek fel. Szükség esetén testhőmérsékletüket növelni tudják, amikor napsütötte helyekre ülnek ki. Ilyenkor akár 10°C-kal is tudják emelni testhőmérsékletüket.
Kültakarójuk lárva- és kifejlett korban eltérő. Az ebihalak epidermisze mindössze néhány sejtrétegű és csillókat visel. Sok benne az egysejtű mirigy. Mire kifejlődnek, a hám többrétegűvé válik, a csillózat eltűnik.
A több sejtből álló mirigyek a metamorfózis végére alakulnak ki. A kifejlett békáknál az epidermisz felső rétegében folyamatos, kismértékű elszarusodás zajlik A hámréteg alapján lévő sejtek stratum germinativum osztódással pótolják a fokozatosan elhaló, magukban keratint felhalmozó közbülső sejteket stratum intermedium. A legfelső, elszarusodott sejtek rétegét stratum corneum évente több alkalommal levedlik. Ez azért fontos, mert csak így biztosított a normális gázcsere.
A vedlés hormonálisan szabályozott, a folyamatot a légzés elégtelensége indítja el. Az elszarusodás mértéke a különböző testtájakon eltérő.
Erős elszarusodás mutatkozik például az ásóbéka hátulsó végtagján az ásógumóknál, egyes fajoknál pedig nászidőben a hímek elülső végtagján.
A bőrben vannak kisebb méretű bogyós mirigyek, amelyek nyálkával vonják be a testfelszínt Ez nedvesen tartja a bőrt, sikamlóssá teszi a kültakarót, elősegíti a gázcserét, és segítségével jelentős mennyiségű víz felvétele válik lehetővé.
A víztől távol élőknél ennek a váladéknak különösen fontos szerepe van a víz visszatartásában és felvételében. Kimutatták, hogy elsősorban a hasoldal bőre, ennek is a hátulsó része képes a legintenzívebben a víz felvételére. Így a víz felvételére sor kerül akkor is, ha a béka a nyirkos talajon ül. A nagyobb méretű méregmirigyek gyakran csoportosan helyezkednek el.
Ilyenek például a varangyok jól fejlett fültőmirigyei.
