FÖLD FELETT ÉS VIZ ALATT

Egy folt a hason egy piros glória körül. A magyar dal könyve

A Pentateuchnak igaza van a teremtés hatnapos voltára nézve.

Jókai Mór: Az élet komédiásai

Csak hogy a napokat isteni fövényórával mérte, a miben minden lecsorgó fövényszem: egy év. Az egész nap azután százezer év. A kezdet maga is oly emberi számoknak helyet nem álló végtelenség, mint az örökkévalóság maga. A «mikor? Csak a tegnap!

Hát a hét első napja? Hanem a tegnapot már ismerjük. Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve; minden lap tizezer, százezer ki tudja, mennyi? A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat, ásóval kalapácscsal, vésővel, fúróval. Minden lap tele van írva betükkel, tudósításokkal, miket egyik százezred év a másiknak hagyott hátra: örök-halott és örök-beszélő tanujelekkel.

Az emberi szellem megtanult azokból olvasni. Megszámlálta a föld leveleinek a lapjait; kihallgatta a titkos betük beszédét; tanult titkokat a sziklából, a hegyalkotó ázalagok parányaiból; lenézett a górcsővel a földkebel alig látható állatmaradványaiba, mint a hogy behatolt távcsövével az égboltozat végtelenjébe, s rájött a tudatra, hogy lefelé úgy, mint felfelé nincsen «vég».

A legelső lapja e könyvnek, melyet ember felforgatott, a gránit- és porphyr-réteg. Azon alul már nem hatolhatott. Hogy azon alul mi van? Tűz… De milyen tűz? A réteg, mit a vulkán teremt, az már csak második lapja a könyvnek.

A vulkáni tűz csak a bazaltot szülte; a gránit-alapot «plutói alkotásnak» nevezik. Pluto neve a mythosz magas értelmében: a föld alatti Isten.

És a tüzön túl van a gőz. A mindent egyesítő gőz, melyben együtt él a vas, a gránit, a gyémánt, az arany. Valóban él. Mitől él? Egyik lapot alkotta a tűz, másikat a tenger, az özönvíz, harmadikat vegytani működések, de az az erő, mely a gránitot, mint rezgő kocsonyát tolta elő a földkéreg hasadékaiból, az azt mondja: «Az én nevemet ne kérdd! Nála be van csukva a könyv.

egy folt a hason egy piros glória körül a pikkelysömör gyógyszerei terhes nknek

A vulkáni alkotás már beszél, hogy a föld élt, de rajta még nem élt semmi. Csak ő maga élt, lételét senkivel meg nem osztó viharos életet.

Nagy harczai voltak! A tűzzel és léggel, saját körfogásával s a hold vonzerejével. A földüllepedések egyes lapjai aztán kezdenek homályos regéket beszélni elmult évezredekről.

Az eltemetett idők állat- és növényvilága ott fekszik kővé vált maradványaiban ez örök lapokon; s a vizsgáló szemei előtt hosszú sorban megelevenül mindegyik. A legelső rétegben még nincsen más növény csak tengerhinár és páfrányok, zsurlók, korpafüvek, mikkel semmi állat nem él, lopva nőszők, s az állatvilágnak csak a legalsó nemei: csigák, kagylók, végtelen változatosságban. Még akkor ezeké volt a világ. A felsőbb, a siluri rétegben már megjelennek a halak, csoda-alaku vízlakók, miknek másfélezernyi fajából most már sem tengerek, sem folyamok egyetlen hasonlót sem mutatnak fel.

A még felsőbb, a devoni rétegben már elkezdődik a saurusok országa. Egy állatfaj, mely hajdan királya lehetett a földnek, hét öles szörnyek, rettentő csontokkal.

Ezekkel együtt sincs még egyéb növény eltemetve, mint páfrány és lycopodium. Egymás husával élt minden állat. A legelső fűevő, az óriási iguanodon a jura alkotásban jelenik meg a kréta-rétegben; a kréta-réteg maga is merő apró csigahéj. A felülkerült földrétegek aztán teli vannak az óriási emlősök maradványaival, s azokkal együvé temetve egy elmult világnak egész összes növényzete, fajonkint összegyüjtve, lenyomtatva egy irtóztató füvészkönyv lapjára.

E fölött élünk mi: a «ma» urai. A mi fölött járunk, az a «tegnap». Milyen lehetett az a tegnapi világ? Nap és hold, feljöttekor, lementekor, kétszerte nagyobbnak látszó, mint most. A föld rétegei még át vannak fülve; a tenger még tizszer annyi, mint a föld; annálfogva örök nyár van a két polus között, a víz melegétől s a lég magasságától egyenlősített nyár.

egy folt a hason egy piros glória körül igazán segítő kenőcsök pikkelysömörhöz

Csak a két földsarkot fedi jég és hó, hol a nap harántos sugára a föld melegét nem szitja többé. Ott egyszerre átmegy a világ a télbe.

egy folt a hason egy piros glória körül vörös foltok a lábon visszérrel

Mint a hogy Mars vörös fényű csillagzatán látszik a poluson az a fehér folt, mely a periheliumban fogy, az apheliumban ismét megnő. A száraz földet még csak szétszórt szigetek képezik; a legtöbb szigetnek vulkánja van; némelyiknek több is.

  1. Pikkelysömör ekcéma az arcon hogyan kell kezelni
  2. The Project Gutenberg eBook of Fekete gyémántok by Mór Jókai

Azok körületét kopár lávaomladék fedi; egy-egy a hó-regiókba emelkedik, jégcsucs lángkoronával; lábaiknál pedig ott terül el az őstermékeny föld azon melegen és nedvesen, a hogy a forró tenger méhéből a napvilágra feljött. Vörös repedezett foltok az arcon tudja hányadik alakulása már ez?

Még mindig nem utolsó. A páfrányok, a zsurlók, miket most mint törpe harasztokat ismerünk, akkor óriási szálfák, minőknek a mostani fenyőfákat ismerjük; a fenyők pedig toronymagasságu koloszszok, s a hol fenyő él, ott díszlik a pálma, keverve egymással. A növényrendszer még zavarban van önmagával; vannak nádak mik hasonlítanak a pálmához; rejtélyes növények, mik közvetítőt képeznek a pálma és egy folt a hason egy piros glória körül fenyő, s a fenyő és zsurló között.

Az előre ment korszak növényóriásai közül még hiányzottak — a virágok, a rétek tarka színű ékessége; az illat, a méztermő virágsereg még nem volt sehol. Azt még nem álmodta meg a vajudó föld. S minthogy virág nem volt, tehát méhe sem volt, sem pillangó, sem az ezernyi döngő bogár, mely a virágokat körülrajongja most. És így madár sem volt, a lég még üresen állt. Az énekes madár mind rovarral él.

Ha a rovar született volna elébb, mint az énekes madár, örökké le volna tarolva minden erdő, s ha a madár jött volna a rovar előtt, első nap éhen veszett volna. Daltalan, énekhangtalan volt a világ, csak óriásai voltak és szörnyei, s azoknak hangja mennydörgés. A mi «tegnap»-unkban már az megváltozott. Van már virága fűnek, tollas dalnoka, pillangója a légnek, a mezőnek, az erdőnek.

Az ifjabb teremtés korszakának nevezik azt — «pliocene». Szép álom volt ez a teremtő istenségtől! A szárazföld minden része örökzöld és örökké termő.

  • KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: SZÜRKE GLÓRIA
  • Vörös ovális foltok viszketnek a bőrön
  • Könnycsepp pikkelysömör, mint gyógymód
  • Kicsit izgatottnak látszik, de fehér ajkán halványan és kísértetiesen még mindig ott vonaglik valami eltorzult nevetés.

A fű, mely a rónát borítja, magasságra, növésre a máléval egyenlő, csak hogy örök. A tavak vize, a mocsárok felszine nem henyél, az is be van vonva virág-szőnyegekkel. Az ifjabb tavak felszinét még csak a tórongy zöldje fedi, tarkítva a vizi rózsák, vizi herék virágaival, későbbi korában sűrün betakarja annak széleit a lótusz és nymphaea, kalap nagyságu rózsaszín, fehér és sárga tulipánjait himbálva a rőt eres pergamenlevelek szönyegén, mig a tó közepét mint egy lángoló mozáik lepi be a sárga-vörös urticularia virága.

Azután mind jobban urrá lesz a növényzet a viz tükre felett. A vizi cyprus már egész bozótot képez rajta, bogyós növények, futó indák tele szövik-fonják; végre áthatol rajta a pandánus és a majomfüge, a növényvilág architectora, mely gyökeret hajt minden ágból, a hány gallya, annyi törzse, mig beépíti, áthidalja sugár-karcsu oszlopaival s betakarja egyetlen, külön választhatlan lomb-padmalyával a vizek országát, s elhódítja azt a mindig terjedő föld birodalmának.

Az emelkedett lapályt aztán örökzöld lomb fedi. A növényvilág bábeli napja még nem érkezett el: nincsenek zonákra megosztva pálma, cser és fenyő; együtt tenyészik mind, Sziberiától kezdve Atlasig. Ugyanazon a palakövön egymás mellé hullva látszik megkövesült lenyomata az ambrafa maghüvelyének, a fűzva barkájának, s a kámforfa tobozzának.

Amaz a késő ősz, a középső a kora tavasz, az utolsó a derék nyár terménye. Tehát folyvást és együtt tart ősz, tavasz és nyár.

FEKETE GYÉMÁNTOK

Folyvást új virág, új gyümölcs, örök lomb a fákon. Egyik virágot hullat, a másik gyümölcsöt, levelet soha; s a hol végezte, ismét ujra kezdi. S minő csoda alaku növények! A páfrányfa ölnyi vastagságu sudár, pikkelyes hagyma, és koronával, mint a pálma. A calamit egyetlen magas üres szár, levél nélkül, tetején gerezdes magbuzogánynyal.

egy folt a hason egy piros glória körül vörös foltok jelentek meg a szájban, mint kezelni

A sphenophillum egy csupa gyűrükből összerakott szálfa, s minden gyűrün levélkoszoru. A lepidodendron, mintha embervastagságú macskafarkakból volna összeállítva, egy csodabokor. A phaseolites az ismeretes paszuly, csak hogy fa és erdőt alkot.

Az equisetum fenyőalak, melynek hegye fészekidomú gyümölcsben borul össze. A Banksia hosszú ágai virágbokrétákat nyujtanak, mikben ehető gyümölcscsoport lakik; képzeljünk egy szem epret, melynek minden bogyócskája egy alma. És ezek közt a mostani kor minden csodás délszaki növénye: a kenyérfa, a fűszerfahéj, a pizang és ambrafa, illatot gerjesztő, virágot hintő, gyümölcskináló, mézhullató, borostyánkő izzadó fák, mik csoporttal nőnek ki a földből, mint a pázsit, mint a nádbozót, összeszőve, gubanczolva virágzó folyondárokkal, fenn tarkítva elütő levélszínű, gyöngytermő élődiekkel, alant tündérhajat képező mohokkal s lenn alattuk a napvilágtalan sötétben a foltos áronvirág s a sárga korallgomba.

A magyar dal könyve | Digitális Tankönyvtár

Nincs egy foltja a földnek, mely sűrűn benőve ne volna minden pompájával a természetnek; s mily szörnyü pompájával! Képzelet, költői phantasia nem elég azt kifejezni, a számot kell segítségül hívni.

  • Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben | Digitális Tankönyvtár
  • Rendel krém viaszt pikkelysömörből
  • Miért jelent meg egy piros folt a lábán
  • Jókai Mórtól Nemcsak a magyar Alföldnek, de az összes magyar népfajnak egyik legnevezetesebb városa: Debreczen, a hogy ezt országszerte Kálvinista Rómának is nevezik.

A tudomány kétszerkettője vet fényt a tájra. Egy mostani őserdő minden szene azon erdőéhez képest, mely alatta fekszik, úgy áll, mint 7 vonal a huszonegy lábhoz; tehát sokszorozd a mai rengeteget négyszázharminczkettővel, s előtted áll a tegnapi. Valóban szükség volt óriási lakókra e földön; hisz nem járhatott volna azon más, mint az egér, mely a bozóton átsikamlik, s a majom, mely az ágak tetején tovaszökell: ha nem lett volna annak a világnak mammuthja.

A tegnap lakóit vastagbőrüeknek vörös foltok jelentek meg a testen és viszkető fotók a természetbuvár Pachydermis.

A mostani korba is származott át néhány faj az aprajából: az elefánt, a szarvorrú, a vízi-ló, a tapir, a bivaly, s az abessi meztelen kutya.

Mind feketék; kevés serteszőrrel, vastag bőrpánczéllal. Az óriások maguk alattunk vannak már az agyagrétegben. A Sivatherium, két öles négy szarvával, melyből kettő előre, kettő hátra hajlik, a Megatherium a fejénél nehezebb lábfejekkel, a Dinotherium elefánt alakja mellett lefelé forduló két agyarával, a Mastodon, a négy agyaru elefánt, a felső két agyara szarv inkább, a koponyájából egyenesen kinőve öles fegyverül.

Hanem mindezek között a király, az uralkodó család, a Mammuth! Az ő négyszáz mázsás alakja töri az utat a rengetegeken keresztül a szibériai partoktól, hová sót nyalni járnak, az iberiai édes vizekig.

A Mammuth a tegnapi teremtés utcsinálója. Azután neki van organizált állama, ő tart rendes hadsereget; húsz, harmincz, negyven tagból álló család elfoglal egy határozott tért, az az ő országa, ott ő tart rendet. A vezér kiáltására összetartanak, veszély idején egymást megvédik, utazni társaságban mennek, előörseiket kiállítják, harczolnak csataterv szerint, és ébren vannak mindig.

A mammuth nem fekszik soha. Mert már azon kornak megvannak a rendbontói, az állatvilági rablók, vérengezők: a barlangi hyena, az óriás kutya, a barlangi medve, ez a legfalánkabb gonosztevő; s a minden dúvadak legszörnyetegebbike: a machaerodus, a király-tigrisnél kétszerte nagyobb; s azok ellen védni kell az élhetetlen alattvalókat, a nyomorult d-vitamin a pikkelysmr kezelsben, ki két öles termete s iszonyu karmai mellett csak jajgatni tud; a lomha mylodont, s a kinek utódai képezendik a később kor állatnemességét, a hippotheriumot, a lovak ősapját.

És azután rebellisei is vannak e világnak! Az elmult évezredekből átmaradt szörnyek.

FÖLD FELETT ÉS VIZ ALATT

Elmult fajok késő maradványai, mik még mindig azt hiszik, hogy egy új földfelfordulás restaurálja nemzetségeiket: a saurusok mindenféle faja, kiknek foguk van még elég, csak hogy a pachidermist nem tudják vele keresztülharapni, azért csak a vizekben bujdokolnak; a pterodactylus, melynek nyaka kigyó, feje krokodil, allochol kezelése pikkelysömörhöz denevér, lába négy, és ujjain úszóhártyák vannak: valamikor vizben, légben, szárazon úr; most sehol sem: azért csak éjjel röpködi át a léget.

És végre vannak ügyetlen kártevői a tegnapi világnak, minő a paleotherium; mely otromba ficzkó az orrán nőtt két óriási szarvat arra használja, hogy a gyümölcstermő pálmát gyökeréből kifeszegeti vele, nem levén egyéb eszköze, a mely őt a pálma gyümölcséhez segítse.

Ezek között van hivatava a mammuth-család rendet tartani. S hol ez a csodaszép táj? Itt, a hol állunk.

Talán a Zsil völgyében? Százötven lábnyira a most zöldülő pázsit alatt! A hylobates az ősidők lajhárja. Épen az a lomha, erős körmü, gyenge fogu állat, a mi most, csak hogy két öles példányokban. Ártatlan teremtés, csupán falevéllel él.

Nagy dolog neki egy fára felmászni! Fel csak felmegy, mert éhezik: de jóllakva lejönni nagy feladat. Azért csak ott marad, mig ujra nagyon meg nem éhezik, mig egészen el nem soványodik, s felakasztja magát első lába erős karmainál fogva a lelegelt fára, s ott himbálózik és kiabál, mintha könyörögne, hogy jőjjön oda valami könyörületes szív, és vegye le.

De kiabálni is rest, csak hajnalban és naplement után kezdi rá. Mai nap az indusok az erdők órájának csufolják; ő jajgatja meg a hajnalt és az alkonyt. A nap kopár bazaltsziklák mögött megy le, miket még nem öltöztetett fel a teremtés s az eget egy folt a hason egy piros glória körül szín borítja el egész a keleti láthatárig: ott aczélszinű párázatok közül megnagyítva, mint egy refractorban, emelkedik ki rézvörös arczczal a hold.

Talán még akkor annak is ízzottak a vulkánjai? Talán a «Ptolomeus», a «Hipparch» vagy a «Plato», melyet még ezelőtt kétszáz évvel is láttak a csillagászok ízzani?

A vízi cziprusok bozótjából, hol az egész napot töltötte, előcsörtet a paleotherium, az ős szarvorrú. Vastag, kérges bőre, mint egy tág pánczél, lötyög idomtalan hosszú termetén, teleragadva mocsári csigákkal, mik az ő parasytjai. A szörnyeteg három öl hosszú, s az orrán két rendbeli három láb magas tülköt visel; az neki fegyver, ásó és kapa.

Mert a paleotherium fűvel és fűgyökérrel él. Nem veti meg a «trapat» sem, a vizi diót, a egy folt a hason egy piros glória körül, de különösen bolondul a jóféle szárazföldi csemegéért, a minőt a diópálmák nyujtanak. Aztán olyan kajmóval sem bir, mint a dinotherium, hogy lehuzhassa a pálma koronáját magához; ereje volna hozzá; az orrán sincsen keze, mint a mammuthnak, hogy öt ölnyi magasságból holmit leszedegethessen vele.

De legfőbb baja az, hogy közellát; roszak a szemei, nappal nem türheti a fényt, éjjel meg nem látja meg a diót. Hanem viszont éles elméje van.